Kedves Mikulás.. !
Bár nyelvemet a szó ritkán oldja meg..
s agyamban az értelem csak néha ténfereg..
De, hogy elgyüttél hozzánk nagy öröm ez nekünk..
bár amint látod.. mán igen nagy a belünk..
Szőke nő már megvolt.. több nem is kéne már..
a homárt is meguntam.. meg aztat a kaviárt..
Fészeremben ott áll egy tűzpiros sportautó..
pénz is van szarásig.. s házamon ólajtó..
Egy kis értelmet ha tudsz.. hozzál már énnekem..
mert nagyon kell az mostanság.. s nem csak pénteken..
Ha meggyövünk a színházból.. Andi nem néz rám..
csak bámulja a semmit.. mint matróz az óceánt..
Hát mit tudom én.. ki volt az a Richárd..
vagy miért zabos annyira.. az a régen volt Tybalt..
Júlia boldogságát miért gátolja apja?
Miért volt oly sáros.. a Cseh Tamás kalapja?
Az ember csak áll.. és sehogy se nem érti..
miért repült el Dorothyval.. az a fából ácsolt kégli..
Hova lettek kincsek.. mit féltett.. megannyi király..
s miért nem pottyan vízbe.. a megfáradt sirály.. ?
Egy csepp agy kéne, mert különben megvagyok..
hiába spekulálok.. rögvest elfáradok..
Nem vágyom én másra.. mindenem van nekem..
fényes gúnyám, kincstáram.. s bamba tekintetem..
Virgácsot énnékem ne nagyon hozzál..
s én aranytálból oltom.. Rudolf szarvas szomját..
Meglásd a végén.. majd könnybe lábad szemed..
mert ami köll.. aztat én veszem meg neked..
Csak aztán fel ne keltsd a szunyókáló rémet..
gyűrűért nyúzna.. s hogy szerezz neki prémet..
Ha belekezd a vakerba.. nincs többé maradás..
hát mi vagyok én? Egy félnótás Mikulás..?
S bár gyerekként tevéled igen bátor voltam..
már hűlt helye a nyomornak.. s a kert végén az ólnak..
Ha gyön a baj.. így.. nem tudok maradni..
azt se fogom tudni.. merre köll szaladni..
