Magyar és uniós jogot is sért az Orbán-kormány Szabó Bence meghurcolásával. Most dől el, hogy a közérdekű bejelentők védelmére létrehozott jogi keretek a gyakorlatban képesek-e ellátni a feladatukat.
Ha a bejelentőt joghátrány éri a fellépése miatt, az a szabályozás hatékonyságát és érvényesülését kérdőjelezi meg. Miután Szabó Bence százados a Direkt36-nak arról beszélt egy videóban, hogy hogyan zajlott a titkosszolgálatok irányításával a Tisza Párt bedöntésére irányuló titkos művelet, az NNI azóta lemondott nyomozójának munkahelyét, lakását és autóját is átkutatták, kihallgatták és hivatali visszaéléssel gyanúsították meg.
A Népszava azt írja, az ellene indult eljárás az uniós és a magyarországi bejelentővédelmi szabályozás magyarországi működőképességének éles tesztje lesz. A hatályos törvények szerint ugyanis már a meggyanúsítása is kétséges alapokon nyugszik, ha pedig ennél is nagyobb joghátrány éri, az az egyik legfontosabb visszaélések elleni jogszabályunk teljes csődjét jelzi.
A lap arra emlékeztet, az Európai Parlament 2019-ben fogadta el a bejelentővédelmi irányelvet, amely minimumszabályokat rögzít a visszaéléseket feltáró személyek védelmére. Az irányelv célja, hogy a közérdek sérelmét jelző bejelentőket ne érhesse retorzió sem egzisztenciális, sem jogi értelemben. A szabályozás kiterjed a megtorlás minden formájára, beleértve a nyilvános lejáratást és a jogi eljárásokkal történő ellehetetlenítést is.
Magyarországon a kapcsolódó törvény 2023-ban lépett hatályba, így jelenleg is alkalmazandó. A jogszabály alapján közérdekű bejelentőnek minősül az is, aki jogellenes vagy annak vélt cselekményre, visszaélésre hívja fel a figyelmet.
A személyi hatály széles: nemcsak aktív munkavállalókra, hanem volt alkalmazottakra is kiterjed. Szabó Bence a bejelentés idején még rendőrségi állományban volt, és állítása szerint olyan ügyre hívta fel a figyelmet, amely közérdeksérelmet jelenthetett. A vonatkozó szabályok értelmében már önmagában ez megalapozhatja a bejelentői státuszt, függetlenül attól, hogy a később nyilvánosságra hozott információk tartalma vitatott.
A magyar törvény egyértelműen kimondja: minden, a bejelentő számára hátrányos intézkedés jogellenes, ha az összefügg a bejelentéssel, még akkor is, ha az intézkedés egyébként jogszerű lenne. Kivételt csak az jelent, ha bizonyítható, hogy a bejelentő rosszhiszeműen, valótlan információt közölt. A szabályozás egyik legfontosabb eleme a bizonyítási teher megfordítása.
Ha a bejelentő valószínűsíti, hogy hátrány érte a bejelentése miatt, akkor az államnak kell igazolnia, hogy az intézkedések nem állnak összefüggésben a bejelentéssel. Az ügy megítélésében az is lényeges szempont, hogy a bejelentő a megfelelő csatornákat használta-e. A rendszer háromszintű: belső, hatósági és végső esetben nyilvános bejelentés. Utóbbi akkor élvez védelmet, ha az előző két lehetőség nem vezet eredményre, vagy nem tekinthető biztonságosnak. Szabó Bence nyilatkozatai szerint a belső csatornák nem működtek megfelelően: felettesei nem engedélyezték a nyomozást, és állítása szerint nyomás is nehezedett rájuk.
Az ügyészséghez fordulás lehetőségét pedig saját tapasztalatai alapján nem tartotta hatékonynak.Az ügy így nemcsak egy konkrét eljárásról szól, hanem arról is, hogy a közérdekű bejelentők védelmére létrehozott jogi keretek a gyakorlatban képesek-e ellátni a feladatukat. Ha a bejelentőt joghátrány éri a fellépése miatt, az a szabályozás hatékonyságát és érvényesülését kérdőjelezi meg.
