A romos présháztól a Parlament alelnöki székéig – Kőszegi Krisztián elképesztő útja
Tizennégy gyermek egy romos présházban
23 évvel ezelőtt a tízéves Kőszegi Krisztián még szakács szeretett volna lenni. Családjával egy romos pécsi présházban élt, ahol tizennégy gyermeket neveltek. Nagybátyja, Kőszegi László elhunyt testvére nyolc gyermekét fogadta be a saját hat gyermeke mellé.
A család kevés pénzből élt, de a gyermekek között soha nem tettek különbséget. „Ezek már a mi gyerekeink. Ugyanúgy szeretjük őket, mint a saját gyerekeinket, és nem lehet minket elválasztani” – mondta Kőszegi László.
A tanulás jelentette a kitörés lehetőségét
A gyermekek szorgalmasan tanultak, ezért a pécsi önkormányzat végül egy ötszobás, összkomfortos házat vásárolt a családnak. Krisztián számára hatalmas élményt jelentett, hogy végre saját fürdőszobájuk, angolvécéjük és íróasztaluk lehetett.
A családban közös program volt a tanulás, kvízkönyvekből kérdezték egymást, és versenyeztek a helyes válaszokkal. Krisztián szerint náluk egyszerűen „trendi volt a tanulás”. Elsőként szerzett diplomát a testvérek közül, később pedig kutatásokban vett részt, tanulmányokat írt, valamint Barcelonában és Genovában is dolgozott.
Meglepődött az alelnöki irodában
A 2003-as riport után több mint két évtizeddel az RTL Házon kívül című műsora visszavitte Krisztiánt egykori otthonához. A romos présházban élő kisfiúból időközben országgyűlési képviselő, a Tisza politikusa és a magyar Parlament első roma alelnöke lett.
Amikor először belépett a hatalmas alelnöki irodába, azt hitte, másokkal is osztoznia kell majd rajta. Megkérdezte, miként lehetne elválasztani a munkaállomásokat, ekkor közölték vele, hogy az egész helyiség kizárólag az övé. Származását ma sem tagadja meg: „Én egy roma származású magyar politikus vagyok” – fogalmazott.
Kőszegi Krisztián egyik első parlamenti felszólalásában az iskolakezdési támogatás fontosságáról beszélt. Gyermekként maga is megtapasztalta, milyen érzés hiányos tanszerekkel érkezni az iskolába, miközben másoknak mindenük megvan. Támogatja a tankötelezettségi korhatár visszaemelését 18 évre, a közmunkarendszert pedig átalakítaná.
Áprilisig történelem- és földrajztanárként dolgozott, és a gilvánfai tanodát vezette. Alelnökként is visszajár a gyermekekhez, focizik velük, és továbbra is azért dolgozik, hogy egy szegénységbe születő gyermek sorsát ne a lakcíme, a bőrszíne vagy a szülei pénztárcája döntse el.
