Az európai politikai térben ritkán adódnak olyan pillanatok, amelyek valódi fordulópontként vonulnak be a történelembe. Ami jelenleg Olaszországban történik Giorgia Meloniminiszterelnök vezetése alatt, pontosan ilyen. Egy olyan radikális, határozott és mindenekelőtt eredményes változásról van szó, amely még a tapasztalt politikai elemzőket – sőt az Alternative for Germany pártot is – meglepte.
Miközben Németország továbbra is egy stagnáló migrációs politika és ideológiai viták hálójában vergődik, Olaszország tettekre váltotta a szavakat, és olyan eredményeket mutat fel, amelyek nemrég még elképzelhetetlennek tűntek.
A hezitálás vége: Meloni „vasseprűje”
Kevesen számítottak arra, hogy Giorgia Meloni ilyen gyorsan és határozottan hajtja végre politikáját. A számok azonban egyértelműek. 2023-ban Olaszország a határán állt az összeomlásnak. A mindössze 6000 lakosú Lampedusa szigete szinte beleroppant a migrációs hullámba.
Egyes napokon több mint 2000 érkezést regisztráltak 24 óra alatt, a befogadóközpontok túlzsúfolttá váltak, és az olasz belügyminisztérium évente mintegy 1,7 milliárd eurót költött a helyzet kezelésére.
2024 azonban fordulópontot hozott. A tengeri érkezések száma 60%-kal csökkent: 157 ezerről mintegy 66 ezerre. Ez több mint 91 ezer fővel kevesebb – egy egész városnyi emberrel.
Ez az eredmény nem véletlen, hanem egy tudatos, három pilléren nyugvó stratégia következménye.
Első pillér: Externalizáció – a határ „délre tolása”
A stratégia lényege egyszerű: Olaszország gyakorlatilag több száz kilométerrel délebbre helyezte át határait. Nem megvárják, hogy a hajók megérkezzenek, hanem igyekeznek megakadályozni az indulásukat.
Ehhez megállapodásokat kötöttek olyan országokkal, mint Tunézia és Líbia. Az EU jelentős pénzügyi támogatást nyújtott, cserébe szigorúbb határvédelemért.
